1.fejezet - Engedd ki a gőzt

Sziasztok! Megérkezett az első fejezet amire már sokan annyira vártak! Nos, nem tudok sokat mondani, csak annyit, hogy alig várom, hogy jobban belemélyedjek a történetbe, illetve, hogy mit is gondoltok a történetről! Megtennétek, hogy egy pár szóval leírnátok tetszéseteket, illetve az ellenkezőjét nekem? Köszönöm.

Jó olvasást!

All the f*cking love. xx

EsmeeH.

2015. Január 2.

Mindenki életében akadnak boldog, szomorú és reménytelen helyzetek. Eljön a pillanat, amikor az embernek fel kell nőnie mindenhez, nekem most jött el az a pillanat. Tudatosult bennem, hogy egyedül maradtunk és mostantól nekem kell elintéznem mindent.

A levegő fagyos, nem tudok normálisan koncentrálni, valamit mindig piszkálnom kell. Ránézek az öcsémre, aki bár mutatja az erős fiút, tudom, hogy belül éppen összeomlik. Hirtelen rám néz, majd újra előre.
Az idő körülöttem megfagy, elég két szó hozzá és jönnek a kérdések. Vajon én rontottam el? Hol történt ez a változás? Illetve mit csinálok rosszul? Az a bizonyos két szó még mindig csak visszhangzik a fejemben; a vádlottat elítélem!

Édesanyámra nézek, akire egyszerre haragszok és nem is.

- A letöltendő börtönbüntetés 15 hónap! A tárgyalást ezennel berekesztem. – és a bíró nemes egyszerűséggel hagyja el a termet, mintha mi sem történt volna, pedig de!

- Kincsem, ne haragudj Rám! Én csak nektek szerettem volna jót! Kérlek vigyázz az öcsédre. – kérleli anya miközben az őrök maguk elé akarják tenni őt, hogy végleg elvihessék a cellájába.

- Matt, induljunk! – szólok öcsémnek, de ő megvárja, amíg édesanyánk eltűnik a teremből. Úgy rontok előre, mint akit ágyúból lőnek ki, öcsém alig tudja tartani a tempót velem. Előhorgászom a kocsi kulcsomat és kinyitva a járművet pattanok be a vezető ülésbe  és a fejemet jó erősen a kormányhoz vágom.

- Most mit fogunk csinálni? Egyedül maradunk Bell. És ha utcára kerülünk? – úgy hadarja a kérdéseit, hogy esélyem sincs lenyugodni.

- Matt! Kitalálok valamit. Keresek munkát, spórolunk és te is vállalhatnál diákmunkát. Csak ne félj, megoldjuk. – jó lenne, ha ezt én is el tudnám hinni magamnak. Beindítom az autót és egyből hazafelé veszem az irányt.

Idegen érzés számomra úgy hazaérni, hogy anyu nem vár minket. Az egész ház üres csak a képek lógnak a falon. Az összesen úgy nézünk ki, mint a minta család, pedig egyáltalán nem. Leveszem a fekete magas sarkúmat és sóhajtva lépek be a nappaliba ami az erős zöld és fehér színekben pompázik, illetve a bútorok barnák, Matt pedig már le is vágódik a kanapéra.

- Átöltözök és csinálok valami ebédet. – fogom meg a vállát.

- Nem vagyok éhes. – jelenti ki és megrázza a fejét, majd folytatja a telefonja nyomkodását

- Ha ez azért van, mert egyedül maradtunk, akkor nem kell aggódnod. Nem fogunk éhezni. – mondom és elindulok a szobámba fel a nagy barna folyosón, ahol polcokon könyvek, növények és emléktárgyak díszelegnek. Beérve meglátom a sok képet a szekrényemen, amitől akaratlanul is mosolygok. Megígértem Berylnek, hogy egyből hívom, ha vége lesz a tárgyalásnak. Előtte gyorsan átvedlek egy itthoni szerelésbe, ami a fekete leggingst és egy fekete Nirvana feliratú felsőt jelent. Eddigi ruhámat a nagy franciaágyamra dobom és remélem, hogy nem esik le a másik oldalra a szürke falhoz. A hajamat kontyba rakom, és már keresem is a telefonomat. Feloldom a képernyőzárat és a gyorshívóval hívom barátnőmet. Gyerünk Ber, vedd fel!

- Hé Is! Mi a helyzet? Várj, kihangosítom, itt van Vivian is. – hallom meg másik barátnőm hangját is.

- 15 hónap letöltendőt kap. – nehéz kimondani, de ez az igazság, és amúgy se tudok nekik hazudni.

- Matt, hogy bírja? – kérdezi Viv.

- Őszintén? Fél, hogy mi lesz velünk így. – mondom halkan.

- Átmenjünk? – kérdezi Beryl én pedig gyorsan átfuttatom az agyamat. Jó lenne egy kis társaság nekem is és az öcsémnek is, hisz a lányokkal ő is jó kapcsolatot ápol.

- Kérlek. – egyezek bele.

- Rendben, akkor összekészülünk és megyünk. Csáó! – köszön el Vivian és le is rakják a telefont. Leszaladok az öcsémhez, aki még mindig ugyan ott ül, ugyan abban a szerelésben.

- Matt, nem baj, ha átjön Beryl és Vivien? – kérdezek rá.

- Nem. – jelenti ki én pedig egy apró mosoly kíséretével megyek be a konyhába, fekete és sötétszürke színekben pompáznak a bútorok, a fal pedig fehér. Igazi kontrasztos kis hely, ezért is szeretek a konyhába sürögni-forogni.

- Milánói megfelel? – kérdezem kicsit hangosabban, hogy a nappaliból is meghallja, de szegényt majdnem megsüketítettem.

- Nem kell kiabálni. Itt vagyok melletted. Kedvencem. – mondja és mögém lép és ilyenkor nevetne, de most nem teszi. Megértem, hogy nehéz, de még csak nem is kapott sokat anyu, jó magaviselettel egy év múlva kiengedik.

- Tudom. – mosolygok rá, de ő nem így tesz. – Hé, nem lesz semmi baj! – ölelem meg.

- Nem lehetne, hogy ma ott aludjak Lewisnál? – kérdi és egy apró mosolyt ejt felém, de nem néz a szemembe. Soha nem kérdezte meg még tőlem, hogy elmehet e, ez a helyzet még nekem is furcsa.

- Öm, nyugodtan. – adom be a derekamat. Talán neki is jobb, ha egy haverjával tölti most az idejét. – Kaja után átviszlek, oké? – ajánlom fel neki egy biztató mosoly kíséretében.

- Rendben. – bólint és újra egyedül hagy. Megmosom a húst majd a tűz felé helyezem egy lábasba és elkezdek telefonozni. Twitterre felmegyek és meglátok egy trendet „#BodyShotWithHarry”. Hihetetlen, hogy még a csapból is Ők folynak, a világszerte szeretett One Direction. Régen ölni tudtam volna, de most 20 éves fejjel már csak élvezem pár számukat. Befejezem a húst és felrakom a tésztát főni, de újra édesanyám jut eszembe. Tudom, hogy értünk tett mindent, de ezt el is kerülhettük volna. Figyelmeztettem őt, úgy ahogyan Kate néni is, de hajthatatlan volt, ezzel elrontva az én elköltözési tervemet is és úgy igazán soha nem fogok tudni megbocsájtani neki, hiszen tudja, hogy rá lenne szükségünk. Matt hangja zökkent ki a gondolataimból, e mellett pedig meghallom a barátnőim hangját is. Kimegyek hozzájuk, mire egy nagy öleléssel fogadnak, ami érdekes érint, mivel mi nem vagyunk azok a nyálas típusú barátnők, soha nem ölelkezünk! Inkább oltogatjuk és szivatjuk egymást, így mutatjuk ki a szeretetünket.

- Minden rendben Is?  - kérdezi Beryl, aki adja a stílusát ezen a szürke napon is, a világos csőnadrágja tökéletesen mutat a vékony lábain és az a rózsaszín kötött pulcsi kiemeli a bőre és a haja színét, ami érdekes, mert fehér bőre van és sötétbarna haja, de neki jól áll.

- Persze, épp csinálom a milánóit. Kértek ti is? – kérdezem és próbálom terelni az „Is jól vagy?” témát.

- Azt imádom. – megy be a konyhába Vivian, mint aki hazaérkezett volna. Szokásához híven leginkább feketébe mutatkozik, egyetlen szín a lányban, csak a pulcsiján és a haján mutatkozik meg, na de én sem panaszkodhatok ezzel a szereléssel.

- Akkor ma este buli? – kérdezi Ber és miután öcsémnek ad egy puszit ő is beljebb jön. Túlságosan is jóban vannak mostanában, ami szemet szúr nekem, de jelenleg csak Matt boldogsága számít, és ha egyik legjobb barátnőm a boldogsága, akkor el tudom fogadni, bár a helyzet érdekes.

- Hát az öcsém a haverjaihoz megy, úgyhogy beilleszthetünk egy bulit. De csak, ha tudsz valami nagyon jót! – tartom fel a mutatóujjamat figyelmeztetve, hogy csak úgy tudnak elráncigálni itthonról ahhoz képest, hogy imádunk együtt bulizni. Egyébként a barátságunk a középiskola első évében kezdődött, azóta pedig elválaszthatatlanok vagyunk.

- Hidd el, élvezni fogod. – kacsint és bemegy ő is a konyhába. Vivian már a tésztával foglalkozik, Beryl pedig a hűtőben kutat, a barátságunk pedig ezt már megengedheti hat év után. Nagyot sóhajtva kötöm össze a hosszú, göndör hajamat a hajgumimmal, ami mindig a csuklómon van, majd leülök az asztalhoz és elkezdem tanulmányozni Vivian cigis dobozát. Megtévesztő, mert ha nem pattintós Marlborot szív, akkor csak töltöttet, mindig más dobozban. Elgondolkozok az első évünkön, mikor találkoztunk utáltuk egymást, aztán a vad élet összehozott minket, már amennyire azt vadnak lehet mondani. Elkezdtem elsodródni a rosszabb útra, amiről anyu nem szerzett tudomást még a mai napig sem, de ettől volt annyira jó, hiszen az ő szüleik se tudtak erről az életmódról, szemet pedig nem szúrt, mert a jegyeink elfogadhatóak voltak egy középiskolás lányhoz.

- Beszéltél már a keresztanyuddal? – kérdezi Viv és megkavarja a tésztát.

- Még nem. De egy ideig nem is szeretnék. – válaszolom, és a telefonomra pillantok hátha jött valami értesítés, de semmi.

- Ha meg kérnéd lehet, hogy ideköltözne és nem kéne egyedül csinálnod mindent. – mondja a hűtőből Ber és egy percig sem szándékozik előbújni onnan, ami vicces, mert ő a legalacsonyabb köztünk és simán beférne a hűtőnkbe.

- Ugyan most mit keresel? – kérdezek rá. – Ne ereszd ki a hideget, amúgy is hűvös van.

- Alapozni akartam volna, de semmi piátok nincs. – szinte bevágja a hűtőajtót és mérges arccal néz rám, majd a poker face fejét fejével bámul, amitől kicsit ijesztő.

- Semmi baj, Vivian mindenre gondol. – nevet fel és odafut a táskájához és egy Jack Daniel’st tart a kezében a feketében pompázó szőkeség, aki annyira nem is szőke, csak szőke ombre haja van.

- Rakd be a hűtőbe! – mondja egyből Beryl. Közben a tészta is elkészül, leszűröm és felkiabálok Mattnek, hogy jöhet enni. Vivian megterít, utána elfoglalja a helyét Beryllel szemben. Az öcsém leér és mosolyogva ül le a barna, hosszú, egyenes hajú barátnőm mellé, nekem pedig Viv marad. Az asztalra rakom a tésztát és a szószt, aztán én is leülök. Mindenki szed magának és elkezdünk enni, hangzavarban.

Nevetve haladunk át az utcán, kezünkben a füstölgő cigarettával, az emberek pedig alaposan megnéznek minket. Nem érdekel, hogy a vörös ruhám eléggé felcsúszik, ahogyan lépek, csak a barátnőimmel foglalkozok.

- Ha bárki lelép valakivel, üzenetet kell, küldjön a maradék kettőnek! Világos? – kérdezi komolyan Beryl, de ez már megszokott menetrend ismét.

- Igenis kapitány! – szalutáljuk egyszerre Viviannal. Beryl testén tökéletesen feszít a fekete pántnélküli, feszülős ruhája, míg Viv vékony alakját emeli ki egy függőlegesen csíkozott ruha. A sminkünk és a hajuk is tökéletes, mint mindig, pedig ismét inkább a természetességet választották. Eldobjuk a cigaretta csikket egymás után, majd elindulunk a már rövid sorhoz, mindig akkor jövünk, mikor a tömeg nagy része bent van a Randiban. Igen, ez a szórakozóhely neve.

Hamar bejutunk és a január időjárás megint nem kedvező kabát szempontjából. Gyorsan leadjuk a felesleges ruhadarabokat és nevetve megyünk a pulthoz, majd kérünk három-három rövidet.

- Az elsőt a ma estére! – emeli az elsőt Viv, ez után pedig egyből lehúzzuk az italt. Egymás arcán nevetünk, a folyadék égeti a torkomat, de tetszik ez az érzés.

- A másodikat Ránk! – emelem fel a második poharat és azt is lehúzzuk. Az íze már nem zavar annyira, mint az elsőnek, a harmadik pedig a legjobb lesz.

- Az utolsót pedig a világ összes alkoholjára! – neveti el magát Beryl, tipikus kijelentése meg sem lep. A harmadikat is lehúzzuk, ezzel végezve a tradíciónkkal. Vivian már el is megy táncolni, míg Beryl leül a székre.

- Nem mész? – érdeklődöm és megtámaszkodok a pulton mellette.

- Még nem. Amúgy se tervezek újabb egyéjszakást. – mondja és kikér magának egy koktélt.

- Érdekes. Talán szerelmes vagy? – mosolygok rá, mintha csak sejteném, pedig tudom. Beryl az a lány, aki nagyon ritkán szerelmes és nem az a nyálas fajta, úgy ahogyan Vivian, bár ő elég sokszor esik szerelembe, amitől eleinte félt, de mára már nevet ezeken a hülyeségeken amik voltak.

- Talán meghülyültél. – böki meg a homlokomat.

- Tudtam! És fogadjunk azt is kitalálom, hogy ki az. – fordulok felé és gonoszan mosolygok rá.

- Ha kitalálod, akkor odamész ahhoz a helyes csávóhoz. – mutat a tömegbe, de rögtön kiszúrom kiről is beszél. Szőke haja illik a fehér ingjéhez és a szürke nadrágjához, az arca pedig angyali. Talán jó fogás lesz, a kinézetéből ítélve. – Ha nem, akkor egész este itt kell ülnöd! – mondja a feltételeket és annyira biztos magában, de ha tudná, hogy mennyire jól ismerem nem lenne így.

- Rendben. Egy tippel kitalálom, hogy az öcsém. – mosolygok rá és beleiszok a koktéljába. – Megyek összeszedni a csávót. – igazítom meg a ruhámat.

- De ez maradjon a mi titkunk. – fogja meg a kezemet és halványan mosolyog.

- Rendben. Írok, ha elmennék a szőkével. – mosolygok rá és a célpontom felé haladok. A csípőmet erősen riszálva közeledek felé, már ő is észrevett és engem néz. Mikor elé érek, a vállára rakom a kezemet és csintalan mosoly ül ki az arcomra.

- Akarsz táncolni? – kérdezi mosolyogva és közelről is végigmér. A mosoly az arcán bizalmat ad nekem, miszerint tetszem neki, egy null ide.

- Inkább meginnék valamit veled. – mondom, és az ingjét nézem. A szemem végigfut a gombokon egészen le a nadrágjáig. – Jól nézel ki. – nevetem el magam és belekapaszkodok fehér ingjébe.

- Csak a bók miatt meghívlak egy italra, na meg, mert az ír kedvesség az első. – mosolyog halványan és a derekamat megfogva vezet vissza a pulthoz, egyenesen Beryl barátnőm mellé, de úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást, mégis egy kis mosolyt csalok az arcomra, amit felé küldök, ő pedig kacsint egyet. – Mit kérsz Drága?

- Rád bízom magam. – emelem fel a kezeimet és most először a szemeibe nézek. Nem hallottam, hogy mit kér, de nem is akarom megtudni, legyen meglepetés. A pohár már a kezembe van, és újra rá nézek, de az egyensúlyom ekkor kezdi el feladni és kezdem érezni a piákat.

- Niall vagyok. – nyújtja a kezét.

- Anne. – fogadom el. Ha megmondta a nevét, ebből ma már nem lesz semmi élvezet, a nevemmel kapcsolatban pedig nem hazudtam, hiszen a teljes nevem Isabell Anne Deeron.

- Gyönyörű neved van Anne. – mosolyog és megissza az alkoholt, ami a kezében van. Én is a számhoz emelem a poharat és felismerem a tipikus whiskey illatot. Rámosolygok Niallre és gyorsan lehúzom az üvegpohár tartalmát. Ismét meg fogja a derekamat és elkezd a bokszokhoz vezetni, amik kicsit eldugottabb helyen vannak és a vörös színeiben pompáznak, míg a falak sötétkékek, bár a színes fények megtéveszthetnek. Gyorsan leülünk és itt sokkal jobban értem már, hogy mit is mond. – Nem ellened szól Anne, mert te gyönyörű vagy, de én most nem csajozni jöttem, még csak egyéjszakás kalandért se. Szimplán elkísértem két haveromat, tudod, kell a józanész. – mosolyog.

- Józanész? Most húztál le egy egész pohár whiskeyt. – nevetek fel.

- Az még belefér. – legyint nevetve.

- Szóval, te ír vagy? – kérdezem, de hülye kérdés, mert, ha jobban megnézem őt, látszik, és a beszédébe is ott van az az akcentus.

- Egyenesen Mullingarből. – mondja, és ekkor jut el a már csak egy kicsit tiszta agyamhoz, hogy kivel is ülök itt. Átveszem a lehetőségeket, amik ebben az állapotban hülyeségek a javából.

- Jézusom. – csapom fejbe magam. Beryl összehozott egy hírességgel, ezt visszakapod te kis mocsok! – Ne haragudj. – mondom és elkezdek dülöngélni, a pia most ütött be úgy igazán.

- Kíváncsi voltam, hogy mikor veszed észre. – nevet egyet. – Jól vagy? – kérdezi és megfogja a vállamat majd a szemembe néz.

- Persze, hogy jól vagyok. Végül is csak egy olyan hírességgel ülök itt, akit a fél világ imád. – mondom, és jobban megnézem az arcát. Kétség kívül Niall Horan ül mellettem. Mit meg nem adtam volna ezért egy olyan 2 évvel ezelőtt. – Azt hiszem, hogy én visszamegyek bulizni. – állok fel, mire ő is felkel.

- Biztos? Elég instabil az állapotod. És attól, mert híres vagyok, nem kell elmenekülnöd. Bár mások inkább maradnak, mint egy pióca, de amúgy is elég szar az állapotod. – fogja meg a felkaromat és nem győzi hangsúlyozni mennyire szarul is nézek ki. Hát kedves Niall, úgy is érzem magamat!

- Jól vagyok, köszi. – mosolygok rá. – Csak bulizni jöttem és nem beszélgetni. Minden esetre, örülök, hogy találkoztunk és beszéltünk. Ígérem, nem mondom el senkinek sem, hogy itt vagy, vagyis vagytok. – mosolygok rá és egy gyors intés után visszatérek a táncoló tömegbe.  Ezt később kapja meg Beryl, most csak élvezni fogom a bulit.  Nem vagyok ahhoz elég stabil állapotban, hogy bemenjek a táncoló tömeg közepébe, inkább csak a szélén táncolgatok. Niall égető tekintetét érzem magamon, biztos aggódik, de nem kellene, én pedig nem akarom összeszűrni a levet egy sztárral sem. Meglátom nem messze tőlem Viviant, ahogy egy srác ajkait most falja be. Felnevetek egy kicsit és elkönyvelem magamban, hogy milyen egy vadmacska barátnőm van, ahhoz képest, hogy a villamoson nem mer tolakodni sem. Ismét a pulthoz megyek és kérek egy vodka narancsot. Ha már buli van, akkor keverjünk! Gyorsan lehúzom az italt és kicsit megbillenek, miközben eszembe jut anya. Egy ismeretlen számára úgy tűnik, mintha megünnepelném, hogy anyám börtönbe került, de ez nem így van. Csak kieresztem a gőzt a legjobb barátnőimmel, mivel erre az elkövetkezendő 15 hónapba nem sok esélyt látok. Megrázom kicsit a fejem, hogy ne most kezdjek el gondolkozni, hogy mi lesz velem meg az öcsémmel. A kistáskámban megérzem a telefonom rezgését, így előveszem azt. Két üzenet fogad, az egyik Viviantól, biztos lelépett azzal a csávóval, a másik pedig az öcsémtől. Az utóbbit nyitom meg.

„Minden rendben van? Aggódok érted Bell, kérlek, írj, ha valami baj van, vagy ha hazaértél! Vigyázz magadra! Xx”

Remek, most aggódik a helyett, hogy nem gondolna semmire és élvezné a haverjai baromságait. Visszaírok neki, hogy írni fogok, ha úgy van. Ez után megnyitom Viv üzenetét és sejtésem nem csalt, elment a buliból. Visszarakom a helyére a telefont és elindultam volna, ha nem ütközök neki egy srácnak.

- Ne haragudj. – mondom, de nem akarom kikerülni, annyira megfogott ez a mentol és cigaretta szag keveréke.

- Semmi baj. – mosolyog rám. Sajnos ahhoz túl részeg vagyok, hogy megállapítsam hogyan is néz ki, talán fekete a haja, de tuti helyes, én pedig vele akarom tölteni az estémet. A világ már forog velem, így nem sokat időztem rajta. – Jól vagy? – kérdezi.

- Jól lennék, ha végre eljutnék táncolni. – sóhajtom, mert mióta itt vagyunk, csak egy percet táncoltam, és hát ezért jöttem.

- Akkor táncolna velem a hölgy? – kérdezi, de ez nem az ő stílusa, az biztos, viszont már alig várom, hogy megtudjam milyen is ő a parketten, illetve az ágyban. Behúz a táncparkett közepére a tömegbe és visszafordul felém, de én csak hátat fordítok neki és most úgy tolom a fenekemet a férfiasságához, miközben össze-vissza ringatom. Az ajkait a nyakamra tapasztja és elkezdi erősen szívni. Felé fordulok és a bal kezemet a nyakára rakom, míg a jobbal a hajába túrok. Az arcára kiülő élvezet, számomra a nyereséget jelenteti. Az ajkait most az én ajkaimra tapasztja és erősen, vadan falni kezdi.

Bejutásért könyörgök neki, amit meg is kapok, és felfedező útra indulhatok. Csókunk közben a haját húzogatom, míg ő a fenekemet markolja. – Mit szólnál, ha elmennénk hozzám? – mormolja a fülembe a csók után. Erre várok mióta beleütköztem ebbe a srácba, de mégis valami más érzés is kavarog bennem, hogy ő egy nem egyszerű eset. Bár én sem vagyok az szóval nem zavar.

- Benne vagyok. – motyogom és hagyom, hogy az összekulcsolt kezeink kettőnk közt haladjanak. Erősen tör utat magunknak, néha pedig hátra néz, hogy nem tapostak e szét a részeg idióták. Részeg idióták? Hisz te is ugyan olyan részeg vagy Is! Gyorsan a kabátomat elkérem a ruhatáras lánytól és indulunk tovább. Amint kiérünk a kocsija már a szórakozóhely előtt áll. Gyorsan bepattan a vezető ülésbe, míg én mellé az anyós ülésre. Beindítja a motort és elindulunk.

- Hogy hívnak Kedves? – kérdezi mikor megáll egy piros lámpánál. Most láthatom igazán először az arcát. Fekete haja tökéletesen van beállítva, mégis olyan mintha most ébredt volna. Mogyoróbarna szemei csillognak, talán ő is ivott egy keveset. Halvány mosolya körül az egész arcán pár napos borosta teszi még szexibbé.

- Isabell Deeron. A barátaim csak Isnek, az öcsém pedig Bellnek hív. – mondom, hogy milyen nevet, vagy becenevet nyöghet majd az ágyba, ha elélvez. Igazából részegen sokkal beszédesebb, vicesebb és bénább vagyok. Gyorsan írok egy üzenetet a csajoknak és újra rá figyelek immár hátradöntött fejjel. – És téged hogy hívnak? – kérdezem visszatérve ebbe a „dimenzióba”. Úgy érzem most magam, mint mikor a telefonon lehet ugrálni a már megnyitott alkalmazások között, bár ilyen állapotban nem csodálom, hogy egy telefonhoz hasonlítom magamat.

- Zayn Malik. – mosolyog és itt már elkezdődött valami, ami más, mint egy egyéjszakás kaland.