3. rész - Csak ők vannak nekünk

Sziasztok! Megérkezett a harmadik rész! Remélem tetszik. Megtennétek, hogy hagytok nyomot magatok után? 

Csatlakozzatok a facebook csoporthoz!

Jó olvasást,

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. Január 10.

2015. Január 10.

Pontosan egy hét telt el, mióta Zayn hazahozott tőle és a reményeim is szertefoszlottak vele kapcsolatban, nem mintha lehetett volna bármi is közöttünk.

Szorgosan keresgélek a különböző állások között, hogy hova is tudnának felvenni egy közgazdász érettségivel és egy fodrász OKJ tanfolyammal, de csak a sablonos munkákat találom meg leginkább.

A lábaim a kanapé előtt heverő üvegasztalon pihennek, én pedig a földön fekszem, mert ez a tökéletes póz, körülbelül öt percig. Ideje összeszedned magad Isabell! Normális pozícióba helyezem magam majd egy sóhajtás kíséretében lerakom a notebookot és a konyhába megyek. Előveszek egy üvegpoharat és töltök magamnak narancslevet, majd nekidőlök a pultnak. Meg kéne kérdeznem Vivian-t, hogy az ő munkahelyén, van e üresedés, hisz a pincérkedés nem olyan nehéz dolog, tudtommal. Sóhajtva nézek fel a faliórára, ami tíz órát üt, ideje lenne utána nézni az öcsémnek, hogy él e még vagy sem. Lassú, nyugodt léptekkel haladok fel az emeletre, egyenesen a legelső szobába kopogok be. A válasz egy halk „gyere”, amit egy sóhajtással díjazok. Benyitok és megállapodok inkább az ajtóban, nekidőlök a félfának és felhúzott szemöldökkel nézem végig a kupis szobát. Oké, hogy pasiból van, de kicsit láthatóvá is tehetné a parkettát. Egyébként az egész szoba világoszöld és szürke színek kombinációja.

- Mit akarsz? – vágja hozzám hanyagul a szavakat, és még csak rám se néz.

- Mit főzzek? – kérdezem, mintha az előbbi durva megszólalása meg se történt volna.

- Nem érdekel. – azóta ilyen semmitmondó, mióta megtudta, hogy drága Zayn Malik csak egy egyéjszakás kalandom egyike volt, pedig én sem így akartam. Nem válaszolok, csak becsapom az ajtaját és lemondóan visszamegyek a nappaliba, mikor csengetnek. Remélem, hogy Beryl mivel hivatalos hozzánk ebédre, állítólag mondani akar valamit, bár már előre sejtem, hogy mit is akar. Odacsoszogok az ajtóhoz és kinyitom, de a vendég váratlan meglepetés és tágra nyílt szemekkel nézem őt, talán még a szám is tátva marad ezzel hülyét csinálva magamból. Bár azt már egy milliószor megtettem. El is felejtettem tipikus vonásait és az illatát, ami mentol és cigaretta füst keveréke ezt pedig kereken egy hét alatt. Hogyan hoztad össze ezt Is?

- Te mit keresel itt? – kérdezem, mintha egy rég nem látott ellenségemmel találkoznék. Meglep ittléte, de mégsem tudok annyira örülni neki. Nem akarom őt beengedni a házba és azt se akarom, hogy itt legyen. Miért van itt?

- Ez aztán a kedves fogadtatás. – arca rezzenéstelen marad végig, én viszont szúrós szemekkel meredek rá. Megvakarom a homlokomat és csöndesen arrébb állok, ő pedig csak szó nélkül besétál, leveszi a bakancsát, a kabátját pedig felakasztja a fogasra. Egyszerű fekete csőnadrágot és egy világoskék pólót visel. A haja tökéletesen áll és egy-két napos borosta díszíti az arcát. Hangos lépteket hallok a lépcső felől és tudom, hogy most jön a vég. Matthew mosolyogva ér le a lépcsőről, ami érdekes az előbbi jelenetre visszagondolva, de mikor meglátja Zayn-t, az arcvonásai megváltoznak, és komoran néz rá.

- Minek köszönhetjük a látogatásodat? – kérdezi Matt és egyenesen elém áll be. Megforgatom szemeimet és, hogy újra lássam Őt, kisétálok az öcsém mellé, ez nem az ő ügye.

- A nővéredhez jöttem. – a hangja ismerősen cseng füleimben és újra végigmérem, majd megharapom a számat. Sokkal szexibb, mint amire emlékeztem, de ezt nem bánom. Az agyam automatikusan kezd el gondolkodni perverzebbnél perverzebb dolgokon.

- Éppenséggel, ő most nem ér rá. – miért van ennyire Zayn ellen? Miért kell a féltő testvér szerepét játszania, mikor egész héten szinte hozzám se szólt? Meg különben is, mi az, hogy nem érek rá? Ráérek, ha az öcsém éhes majd csinál magának kaját.

- Szerintem pedig nagyon is ráér. – sziszegi Zayn a fogai között és közelebb megy Matthez. Ó nem fogja megütni az öcsémet, azt nem hagyom! Megfogom Zayn karját és egyenesen a szobámba vezetem, mikor bezárom az ajtót neki dőlök és csak a fekete hajú vendégemet nézem. Hirtelen felindulásból hanyagul rakja a bal kezét a fejem mellé és behajlítva azt egészen közel kerül hozzám. A levegőt akadozva veszem és simítom meg a még pólón is érezhető kidolgozott testét. Gyerünk Zayn, csókolj meg, hisz én is hiányoztam neked nem? – Mit szeretnél Isabell? – kérdezi és szabad kezével a derekamat simítja végig majd felszalad a keze a mellemig, ami kellemes érzést nyújt nekem. Feltörő nyögésemet elfojtom azzal, hogy beharapom az alsó ajkamat. Nyugi Is, tartsd magad. – Mondd, mit szeretnél? – kérdezi meg újra. Ezek szerint a szájharapdálás fellobbantja benne a tüzet.

- Miért jöttél Zayn? – kérdezem és próbálom elfeledtetni magammal, hogy mennyire tökéletes és mik történnének itt, ha nem tartanánk magunkat.

- Gondoltam, meglátogatlak és elviszem a húgom cuccait, mert rajtam keresi, ami igaz. – suttogja, én pedig kénytelen vagyok becsukni a szemeimet, mert a hangja ezt váltja ki belőlem. Teljesen a falhoz nyom, és meglepődve veszem tudomásul, hogy ő teljesen tudja magát tartani, most pedig ennyivel elintézve enged kicsit szabadjára én pedig kihasználom a lehetőséget és megölelem. Meglepődik nagyon is -ahogy én is-, és ez egy kicsit kínosra sikeredik, de a kezeit a derekamra fonva húz közelebb magához. Hallom, ahogy mély levegőt szív be az orrán keresztül, amitől a szívem még gyorsabban kezd el verni. Mivel semmi sem tart örökké, így elengedem őt és megfogom Waliyha ruháit majd a kezébe adom.

- Ennyi? – kérdezem, és a kezeimet összefonom a melleim alatt, ezzel kicsit megemelve azokat. Mikor észreveszem, hogy Zayn csak azokat képes nézni, inkább tehetetlenül leengedem magam mellé a két végtagomat és a pólóm végét kezdem el gyűrni.

- Nem, Isabell. – ahogy kiejti a nevemet, a hideg is kiráz és eszembe jut anyu, hiszen csak ő hív a teljes nevemen.

- Itt maradsz ebédre? – kérdezem kikerülve őt és kinyitom az ajtómat, igazából megkapaszkodom benne, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a remegő lábaim feladnák a szolgálatot.

- Nem akarok zavarni. – rázza meg a fejét egy kicsit, hogy nyomatékosítsa állítását.

- Nem zavarsz. Egy héttel ezelőtt még Matt is akarta, hogy megismerjen. – mondom halkan és kimegyek az ajtón, tudom, hogy követni fog. Lehet kicsit vissza kéne fognom magam, de örülök, hogy itt van minden hátsó szándék nélkül.

A nappaliba Matt ül egyedül és a gépemen nézi, hogy milyen munkákat kerestem eddig. Nem titkolózok a testvérem előtt, majdnem mindent tud rólam és én is róla, egy idővel minden titkunkat elmondjuk egymásnak, ezért különleges a mi kapcsolatunk, főleg mikor veszekszünk. – Öcsi, ma Zayn nálunk ebédel. – mondom, neki mire a notebookomat lerakja az asztalra és feláll.

- Rendben. – bólint és Zayn felé néz, majd újra rám. – Segítsek valamit? – kérdezi, és közel mellém sétál, majd az egyik kezét a hátamra rakja. Túlságosan is félt Zayn mellett, de ez engem valahogy nem tud érdekelni. Én is féltem őt a barátnőm mellett, mert ő az a lány, aki hamar beparázik és inkább szenved, minthogy boldog legyen, és mégis hagyom őket kibontakozni.

- Megnézem, milyen alapanyagok vannak itthon és utána meglátom. – adok egy puszit az arcára és besietek a konyhába, kinyitom a hűtőt és egy nagy sóhajtással jelzem magamnak, hogy semmi nincsen itthon. Mikor becsukom a hűtőajtót és megfordulok, egyenesen Zayn szemeibe nézek, látta, hogy nincs a hűtőbe még csak tej sem. Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik és összerakja a képet magában, de valamit még hiányol. – Matt! Elmegyek boltba. Meglesztek ketten Zayn-nel és nem töritek szét a házat, illetve egymást? – kérdezem hangosan, hogy meghallja a nappaliból.

- Elmegyek veled. – mondja Zayn és megsimítja a karomat, amitől a hasam elkezd bizseregni.

- És ha a fotósok újra meglátnak minket? – kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert nem hiányzik még több gyűlölködő üzenet és a sok kérdés. - Nagyon a penge élén táncolunk amúgy is.

- Elintéztem. – mosolyog, ezzel megmutatva a tökéletes fehér fogait. Visszamosolygok és kihúzom a nappaliba ahol Matt épp telefonál. A hüvelykujját felmutatja, hogy értette, amit mondok. Mosolyogva indulok meg az előszobába, hogy felöltözzek, de Zayn visszaránt. – Öltözz fel jobban. Hideg van kint. – mondja és enged az enyhe szorításán. Utoljára ilyen törődést aputól kaptam, így ez az érzés kicsit megrémít.

- Te is tiszta lazán öltöztél. Addig én sem fogok megfagyni, amíg kimegyek a kocsiig, meg a bevásárlóközpontba, majd vissza. – mondom és megrántom a vállam hanyagul.

- Is, kérlek. – mélyen a szemébe nézek és sóhajtva forgatom meg a szemeimet. Egy szót sem szólva megyek fel a szobámba, és a leggingsemet leváltom egy fekete farmerra, a kék pólómat pedig egy fehér egyszínű pulcsira. Szerintem így tökéletes leszek. A sminkemen nem változtatok, csak alapozó és kis szempillaspirál, a tegnap kivasalt hajam pont jó, hogy ki van engedve, csak egy hajpántot teszek bele. Felkapom a telefonomat és már futok le a lépcsőn, és majdnem ráesek az öcsémre.

- Ha így folytatod, egyszer a saját bénaságod miatt fogod összetörni magadat. – mondja, miközben belé kapaszkodok. Megforgatom a szemeimet és Zayn mellé érve felveszem a bakancsomat és a kabátomat. Felkiabálok az öcsémnek, hogy elmentünk és megfogva a táskámat lépek át a küszöbön.

- Az én kocsimmal megyünk. – jelentem ki és előhalászom a Toyota Corolla a kulcsát.

- Nem, az én kocsimmal megyünk. – fogja le a kezemet, hogy fejezzem be a matatást.

- Oké, a te kocsiddal megyünk, de én vezetek. – mondom és kiveszem a kezéből a kulcsot, megelőzöm és kicsit rázva a fenekemet kinyitom az Audi ajtaját és bepattanok a vezető ülésbe. Zayn puffogva ül be mellém és becsatolja az övét. Lehet ezzel a kis műsorral csak felidegesítettem, bár már tudom, hogy nagyon jól tudja kontrollálni magát.

- Visszafelé én vezetek. – morogja, én pedig beindítom az autót és diadalittasan mosolygok a győzelmem miatt. – Tudod, ennek elég erős a motorja, így nem szabad hirtelen nyomni a gázt. – javasolja, és közben mutogat, mintha nem tudnék vezetni.

- Zayn, tudok autót vezetni, és visszafelé is én ülök majd ebben az ülésben. – rázom meg kicsit a fejemet és kiérek az utcánkból. Nem messze van egy bevásárlóközpont, csak pár utcányira. Bevallom, eleinte nehéz volt megszoknom ezt az autót, de szerintem rohadt jól vezettem. Leparkovaa parkolóba Zayn-re nézek aggódó tekintetekkel.

- Szerintem maradj itt, gyors leszek. – mondom és megfogom a táskámat, ő csak egy aprót nevetve rázza meg a fejét és kiszáll az autójából. Komolyan mondom, ha megint mi leszünk a sztárvilág középpontjában én kinyírom. Kiszállok én is a járműből, becsukom az ajtaját majd lezárom és Zayn mellé lépkedek. Nem szólunk egymáshoz, én tudatosan megyek előre mellette, míg ő egy nagy mosoly kíséretében a derekamra teszi a kezét, ezzel visszahúzva, hogy ne siessek. Nem kicsit lep meg ez a tette, de gyorsan egy halvány mosolygással lerendezem magamban az egészet és próbálom lenyelni az aggodalmamat.

Belépve a bevásárlóközpontba egyből lehúzom a kabátom cipzárját és egy kék kosárért nyúlok, amit Zayn készségesen vesz el tőlem, a hozzám közelebbi kezét pedig összekulcsolja az enyémmel. Tágra nyílt szemekkel néztem fel rá, de a magabiztos mosolya meggyőzött, hogy nem lesz semmi baj és, hogy tudja, mit csinál. Ezekkel a gondolatokkal kezdem el őt húzni a húsok felé és erős gondolkozásba kezdek, hogy mit is csináljak az én öcsémnek, na meg magunknak.

- Rántott hús, vagy fűszeres? – kérdezem meg tőle és ő is elgondolkodik. Matt melyiket szereti jobban? Na és Beryl? Ő rántott hús párti.

- Én minden evő vagyok Kicsi, úgyhogy mindegy. – mosolyog és a becenév hallatán majdnem dobok egy hátast, a szívem pedig majd ki akar ugrani a helyéről. Ez lenne az én becenevem? Akkor ez tovább folytatódik és nincs vége? Életem legszebb dolga lenne, ha mellettem lenne ebben az egész időszakban, illetve az után is. Kiválasztok egy csirkecombokat és melleket tartalmazó tálat, amiket beleteszek a kosárba, majd továbbhúzva Zayn-t tojásért, tejért, vajért, felvágottért, sajtért, zöldségekért és joghurtért. Újra átgondolom, hogy minden megvan e ami kell, és miután megbizonyosodok róla megfogom Zayn kezét és a kasszához húzom. Mosolyogva könyvelem el, hogy meg mertem fogni a kezét nyilvánosan. Kipakolom a cuccokat és előkeresem a pénztárcámat, de Zayn leállít a tevékenységben. – Majd én fizetem. – mosolyog és a tárcája után nyúl.

- Semmi szükség rá, köszi. – próbálok magamra erőltetni egy mosolyt. Pont ezt akarom elkerülni, nem kell Zayn segítsége, a nélkül is megoldom az egészet, főleg, hogy ő nem is tudja az én hátteremet.

- Ragaszkodom hozzá. – mondja komor arccal, de a szemében ott lapul a boldogság és szórakozottság is. Közelebb lép hozzám és egy apró puszit lehel ajkaimra, azt hiszi, ezzel eléri, amit akar? Bár jól esik ez a törődés.

- Köszönöm, de nem kell. – mosolygok rá és kitépem magam a szorításából és már a pénztárcámban kutatok, de egy font sincs benne. Hangosan, könnyes szemekkel sóhajtok egyet és Zayn felé fordulok, aki egyből veszi a célzást és kifizeti a dolgokat. Mérgesen pakolok bele a kisszatyromba és miután végezünk, könnyes szemmel, szinte futva megyek ki az épületből. Nem hiszem el, hogy eljutottunk idáig, semmink nincsen már, pedig sürgősen kell szereznem állást és pénzt, ha túl akarjuk élni a következő hetet is. Amit Zayn szemébe láttam mikor felnéztem rá, az nevetségesen fájt. Meglepődött és próbálta kíváncsiságát takarni.

- Is, állj már meg kérlek! Kicsi… - fogja meg a karomat és megállít. – Most elmondod, hogy mi a baj. – ölel magához és kérése kijelentésnek hangzik, bár lehet az is volt.

- Inkább csak vigyél haza, és te is menj dolgozni, vagy haza Perrie-hez. – remegek, és előkerítve a kocsi kulcsot neki adom, majd idegesen toporzékolok az anyósülés melletti ajtónál. Kinyitja és idegesen pattanok be, ő is beül és beindítja a motort, sokkal jobban vezet, mint én az is biztos, bár ez a legnagyobb gondom. Egész úton csendben voltunk, csak a keze pihent a combomon éppen mikor nem váltott.

Megérkezve a ház elé ránézek, de egyből kiszállok a kocsiból. Hallom, hogy lezárja és jön utánam, reméltem, hogy nem teszi.

- Menj haza Zayn! – kérlelem, talán kicsit hangosabban és hisztérikusabban, mint kéne. Csak megrázza a fejét és mellém lép. Idegesítően akaratos.

- Szeretnék segíteni. – simítja meg a karomat, amitől a hideg is kiráz.

- Nem kell a segítséged! – mordulok rá, ellököm magamtól és beviharzok a házba, de a tudatalattim nyitva hagyja az ajtót, mert azt szeretné, ha Zayn igenis bejönne és segítene. Lehet ez a baj velem, hogy mindenkit ellökök magamtól és nem fogadom el a törődést és a segítséget. Ledobom a kabátomat és a cipőmet, majd a szatyorral a konyhába megyek. – Matt megtennéd, hogy kipakolsz? – kiabálok fel az emeletre, mire lejön öcsém és Beryl. Barátnőmet szoros ölelésben részesítem, és a szokásosat csinálja, amit mostanában mindig megtesz Vivian-nal együtt. A fejemet a kezeivel közrefogja és minden egyes pontot megnéz az arcomon, majd a tekintetemből olvas. Nem tudom, hogy hogyan csinálják, de idegesítő.

- Is… Mi történt? – kérdezi és a szemében aggodalmat vélek felfedezni. – Én bármibe segítek, csak szólnod kell, hiszen néma gyereknek anyja se érti a szavát. – nyomja össze kicsit az arcomat, mint a nagymamák szokták, majd hirtelen engedi el és mögém mered. Megfordulok és fekete hajú barátommal találom szembe magam, tehát bejött, hála az égnek.  – Akkor előbb magyarázatot kérek. – mutat fel barátnőm a mutatóujjával, majd egyenesen Zayn-re bök.

- Mindent elmagyarázok, csak engedj átöltözni. – kérlelem, és eleget tesz kérésemnek, elenged maga mellett. Gyorsan veszem a lépcsőfokokat és bevágva szobám ajtaját próbálok megnyugodni.

Átveszem a reggeli szerelésemet, majd megnézem a twittert, hogy még véletlenül se kaptak le minket a rajongók vagy a fotósok. Észre sem veszem, hogy Zayn bejön, csak mikor hátulról átölel.

- Mondd el mi a baj. – dörmögi a fülembe, de próbálok erős maradni és nem megtörni. – Nem tudok egyedül rájönni, pedig mindennél jobban szeretnék segíteni Kicsi. – folytatja, mire egy nagy sóhaj kíséretében hátradöntöm a fejem, viszont az apró puszijai meg sem lepnek, mivel azt szerettem volna. Abbahagyja kényeztetésemet –legnagyobb bánatomra–, és szembefordít magával. Nem merek a szemébe nézni, olyan szerencsétlennek érzem magamat mellette.

- Egyedül vagyok az öcsémmel, ebben a házban. – a hangom annyira gyenge és halk, hogy félő meg sem érti mit mondok.

- Ezt tudom, hisz még nem találkoztam a szüleitekkel. – mondja és megrázza egy kicsit a fejét. Kezeit a medencecsontomra helyezi és mélyen a szemembe néz.

- Nem elég most ennyi? Nincs pénzünk, nem találok állást és nem tudom, hogy hogyan fogom ezt végigcsinálni. – rázom meg a fejemet és a mellkasára borulok. Próbálom visszatartani a könnyeimet és csak élvezni, hogy valaki csak velem törődik most.

- Elég ennyi, most. Nem erőltetem. De remélem, engeded, hogy segítsek. – már a kezeimet fogja, majd egy puszit ad az arcomra. Engedjem, hogy segítsen, vagy ne? Hisz nem is ismerem, sőt, ő csak egy kaland, mármint annak indult.

- De… Ne ess túlzásba, kérlek. – valamiért érzem, hogy lehetetlen lenne lebeszélnem őt erről, ezért kompromisszumot kötök, hisz ebben jó vagyok tudtommal.

- Rendben. – puszil bele a hajamba és a törődése hihetetlen dolgokat kelt bennem. Nagyot sóhajtok és összefonva kezeinket indulunk le a másik kettőhöz, de hatalmas meglepetés fogad, mert elkezdték az ebéd készítését, és parancsolták, hogy én most pihenjek. Csodálkozom, mikor barátnőmet meglátom a konyhába, mert ezek az esetek annyira ritkák az ő személyében.

Zayn leül a kanapéra magával húzva engem is, egyenesen az ölébe. Legszívesebben így maradnék örökké, mert annyira tökéletes minden. Hallom szíve egyenletes dobogását, ami engem is megnyugtat, e mellé pedig a kellemes illata pedig csak ráadás.

- Miért jöttél ma át, ha nem kerestél egy hétig? – kérdezem, miközben jobban belefészkelődök az ölébe. A fejemet újra a mellkasára hajtom és mindkét kezemmel a bal mancsát fogom. Csak előre mered, és egy pontot figyel, majd egy nagyot sóhajt, amivel együtt a fejem is megemelkedik a mellkasával. Amilyen vagyok képes lettem volna ezen is nevetni, de most visszatartom.

- El kellett intéznem pár dolgot. – válaszolja egyszerűen és megsimítja a hátamat. Hangos nevetések töltik be a házat, ami egyenesen a konyhából jön, egy apró mosollyal nyugtázom, hogy Matt megtalálta azt, aki elvonja néha a gondolatait és nem engedi, hogy a rossz irányba térjen.  Boldog vagyok, amiért egymásra találtak és tudom, hogy ez hosszú életű lesz. Mosolyogva hunyom be a szemeimet és élvezem, hogy nem kell aggódnom, mert tudom, hogy Zayn mennyire szeretne mellettem lenni ebben a helyzetben, és bár nem mutatom ki felé, de tudom, hogy ő is érzi, hogy ez már több, mint aminek indult és, hogy nekem ez mindennél többet jelent.

Hosszas egy óra múlva a két idétlen végez az ebéddel, ami zöldségleves, rántott hús és krumplipüré. Mind leülünk az asztalhoz és először Berylnek, az öcsémnek, majd Zaynnek és végül magamnak szedek a levesből. Egy hangos „jó étvágyat” után elkezdünk enni, de a nyugalom hamar eltávozik és röhögő görcsben török ki, az oka pedig nem más, mint legjobb barátnőm.

- Komolyan Is? Miért nehezíted meg az életemet? Csak enni akarok. – sóhajt barátnőm, mivel mikor hoztam magamnak vizet, az a csempés padlóra csöppent egy kicsit -tényleg csak kicsit-, Beryl pedig ment volna ki a másodikért, de megcsúszott a zoknijával.

- Komolyan mondom, hogy ez velem kellett volna, hogy megtörténjen! Én vagyok a béna! – nevetek tovább. – Na jó, te is béna vagy! Az is vicces volt, mikor megbotlottál felfele a lépcsőn, aztán egy esős napon lehuppantál a suli előtti emelkedőn. Úgy látom, gondjaid vannak a lépcsőkkel. – rázom meg a fejemet kicsit, de újra röhögnöm kell, ezzel ismét teljesen hülyét csinálva magamból.

- Inkább segíts felállni! Vagy tudod mit? Ne, mert megint rám esel, mint pár évvel ezelőtt húsvétkor. – forgatja meg a szemeit és feláll magától.

- Gondolj bele, ha Vivian látta volna… - nevetek halkan és előtörnek belőlem az ilyen emlékek.

- Akkor itt apokalipszis lenne. – sóhajt Matt és kihozza a másodikat. Zayn-re nézek, aki halkan jót szórakozik magában, de azt hiszem csak erre várt, hogy végre felé fordulhassak. Mélyen a szemeibe nézek, majd egy könnyed mozdulattal megcsókol. Hihetetlen gyengéden csinálja, amivel teljesen levesz a lábamról. Mit művelsz velem Zayn?

Csodás csókunkat Matt köhögése zavarja meg, de még kapok gyorsan egy puszit az arcomra, majd újra az asztal felé fordulunk mind a ketten. Érzem, ahogy az arcomat lángol és, hogy az előttem ülők, mind az arcomat vizsgálgatják. – És Zayn… a menyasszonyod ezt tolerálja? – kérdezi bunkón Matt mire szúrós pillantásokat vetek felé, hiszen tudja, hogy mi történik.

- Muszáj erről kérdezősködnöd? – kérdezem és Beryl-re nézek, akiben ugyan azt látom, mint az öcsémben. Nem fogadják el a helyzetet és annyi kérdésük van, hogy nem is tudják hol is kezdjék.

- Semmi baj Is. Nem terveztem, hogy megcsalom Perrie-t, de a sors így akarja és hidd el, hogy többet érzek a nővéred iránt, mint te azt gondolod. – mosolyog a mellettem ülő fiú és már készülök, hogy eltemessem magam.

- Tényleg? - szólalok meg miután felfogom az utolsó mondatot.

- Miért? Mit gondolsz, mi a véleményem az egészről? – kérdezi Matt és lerakja a kezeit az asztalra, mintha én itt sem lennék.

- Azt gondolom, hogy túlságosan félted Is-t, pedig már felnőtt nő és tudja mit akar. Én pedig nem csak az egyéjszakás kalandot és a szexet látom benne, ez annál több. – mosolyog, miközben a kezét a combomra rakja. Hihetetlen vagy Zayn Malik. A hasamban újra érzem azt a bizsergést, főleg mikor a kezei elindulnak.

- Matt, nem kell aggódnod és neked sem Ber… Csináltam már ennél nagyobb hülyeséget is, sőt nem én kértem, hogy egy hét után jelenjen meg! – rázom a fejemet, mintha így a mondatom erősebb lenne, de a mellettem ülővel ellentétben, én nem tudom tartani magamat!

- Kell ez neked most? Mi van, ha koppanni fogsz? – kérdezi halk, nyugodt hangon Beryl.

- Igen, kell nekem, úgy ahogyan az öcsémnek is kellesz te jelenleg! – erőteljesebben engedem ki a hangokat a torkomból, mert kezd elegem lenni abból, hogy ennyire nem bíznak meg bennem és nem látják át a dolog lényegét. Nem a nagy őt keresem Zayn-ben, sőt azt se tudom, hogy mit csak jó vele lennem. Nem fogok bezárkózni a szobámba, csak mert anyám hülye volt.

- És ha a menyasszonyát választja? – kérdezi Matt.

- Nem kerül választás elé! Akkor megy vissza Perrie-hez amikor akar! – jelentem ki magabiztosan, bár nem szeretném, ha itt hagyna örökre és talán mégsem voltam olyan magabiztos.

- Jól van Isabell... Te tudod. – húzza fel mindkét szemöldökét barátnőm és szed magának az ételből.

- Oké, próbálom elfogadni és megérteni, hogy szükséged van egy kis törődésre, de kérlek, ne fajuljon erős érzelmekig. Nem szeretném, ha összetörnél. – mondja Matt és ezzel lezárja mondandóját és ő is szed magának. Nekik sem kell semmit bejelenteniük, mert látom mi folyik kettőjük között, és én örülök neki, a korkülönbség ellenére is, amíg az öcsém boldog, addig minden rendben lesz. És én sem szólok bele egyikük dolgaiba sem, ők se tegyék. Tudom, hogy ilyenek után szokott lenni a nagy koppanás, de jelenleg nem érdekel, vágyom Zayn-re és így minden annyira jó. Már csak a munkakérdést kellene megoldanom, illetve rendeznem magamban a dolgokat, hogy Zayn tényleg választás elé fog kerülni, mert eljegyzett valakit, és az a valaki szereti őt és annyira én sem vagyok biztos ebben a dologban, hogy képes vagyok bármikor elengedni. A kimenetel valakinek szörnyen fog fájni és félek, hogy az a valaki én leszek.