2. fejezet - A pletyka hamar terjed

Sziasztok Drágák! Íme az új rész, bár nem mára terveztem, de ne szokjátok meg, hogy pontosan egy hetente hozom a részeket, mert úgy hamar elfogyna a már előre megírt részek, és túl sok a tanulás, hogy pontos legyek mindig. Mindegy is. Remélem tetszik a rész, ha igen, akkor hagyj nyomot magad után.

Jó olvasást!

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

PS.: Csatlakozzatok a facebook csoporthoz, hogy több információt gyűjthessetek! :)

2015. Január 03.

Kinyitom a szememet és érdekes felfedezést teszek, mégpedig nem az én szobámban vagyok. A szoba sötét színei megijesztenek, de közben kellemes és nyugodt érzést kelt bennem. Minden megvan – nagyjából – a tegnap estéről, csak a kérdésemre a válasz elveszettnek tűnik. Miért nem mentem el korábban? Felülök az ágyban és akkor veszem észre, hogy csak fehérneműben vagyok. Gyorsan felkapkodom a földről a tegnapi ruhámat, de cseszhetem, ugyanis ketté van szakítva. Hát persze… Zayn túlságosan türelmetlen volt, így a kedvenc ruhám mehet a kukába. Magam köré csavarom a vékony kis takarót halkan kinyitom a szoba ajtaját. Megnyugtatok mindenkit, hogy annyira még nem vagyok elvetemült, hogy így menjek haza, csak Zayn-t keresem. Elindulok a nagy folyosón és a végén balra, illetve jobbra tudok menni. A fene egyen ki téged Zayn, amiért így csináltattad meg a házadat! Gyorsan kiszámolom kedvenc dalommal, hogy merre menjek és elindulok. Egy nagy, óriási térségbe érkeztem, ahol a konyha és az étkező van, a gáztűzhelynél pedig ott tevékenykedik Ő egy szál boxerben.

- Hm… Nagy kérés lenne, ha minden nap erre szeretnék kelni? – harapom be az alsó ajkamat mire Zayn is megfordul, jó alaposan végigmér és megnyalja a száját.

- Ezt mondhatnám én is. – mosolyog és közelebb jön hozzám. – Jó reggelt. – csókol meg. Meglepett, ó de még mennyire, hogy meglepett a közeledése! Ilyet nagyon rég kaptam, a legutóbbi barátomtól, úgy két éve. Nem az a szimpla csók volt, ez édes és kellemes volt, mégis féltem abban a pillanatban, de meg tudnám szokni.

- És minek köszönhetem a nagy Zayn Malik kedvességét, hogy nem dob ki a házból mikor menyasszonya van? – kérdezem, és a tetoválásait vizsgálom, amik tökéletesen illenek hozzá.

- Nem terveztem, hogy hazahozok bárkit is. – mondja és bekukucskál a takaró mögé. – Illetve, ezt a házat éppen eladom, de nem vihetlek a Perrie-vel való közös otthonunkba, az undorító lenne, így kénytelen vagyok venni egy másik házat. – morogja a nyakamba.

- Szóval? Hosszútávra tervezed, vagy menjek? Mert mindegy mit választasz, de a vörös ruhámért megfizetsz! – fogom közre a fejét, hogy hagyja abba és nézzen rám. Nem kell nekem, hogy új házat vegyen, nekem a kedvenc ruhám kell!

- Nem tehetek róla, hogy túl vonzó vagy. – neveti és visszasétál a gáztűzhelyhez majd elzárja. – Kész a reggeli.

Leülök az asztalhoz és várom, hogy elém rakja a reggelit, mert hát ez a minimum, meg a helyébe én is megtettem volna. Fenséges illatok terjesztetik be a helységet, amitől mosolyognom kell.

- Kényelmes a csinos kis feneked mi? – neveti és lerak két tányért és villát az asztalra, majd a rántottát is. Nem válaszolok neki csak szedek magamnak a tányéromra. A kis takarót megigazítom magamon és elkezdek enni, bár nem vagyok pucér, de mégse fogok egy fehérneműben reggelizni, Zayn-nel ellentétben, aki nem zavartatja magát, bár nem is bánom. A rántotta valami fantasztikusra sikeredett, hamar be is faltam, de nem repetázok, inkább csak Zayn-t nézem, ahogyan nyugodtan, a telefonját nyomkodva fogyasztja a reggelijét, egyszer sem néz rám, szóval nem hiszem, hogy sokáig húzódom meg itt. Vajon a menyasszonyával beszélget? Esetleg valamelyik bandatársával? Nem bírok tovább a gondolataimmal, muszáj valamit tennem. Hirtelen pattanok fel, és majdnem elfelejtkezve a fehér anyagról, ami a térdemig takar, indulok el.

- Hova mész? – kérdezi és felkapja a fejét, végre a telefonját is leteszi. Mintha annyi köze lenne hozzá, jó ez hülyeség, mivel ez az ő háza.

- Adsz valami ruhát? Ugyanis az enyémet kettétépted. – jegyzem meg. Nagyot sóhajtva áll fel és megelőzve engem fordul be a folyosóra. Benyit a szobájába és elővesz egy mackó nadrágot és egy egyszínű fekete felsőt, de lerakja az ágyra távol tőlem.

- A helyedben a telefonomat is megnézném, elég sokszor csörgött. Legtöbbször valami Matty keresett. – mondja és megtámaszkodik az ajtófélfának. Gyorsan a telefonomért nyúlok és feloldom. – Matty, csak nem a pasid? – kérdezi és egy kis sértődöttséget hallok a hangjában, ami érdekes számomra, mert nem értem, hogy miért.

- Az öcsém. – forgatom meg a szemeimet és már benne is voltam a hívásnaplóba, a telefon pedig egy százalékon. Remek, ezzel se fogom tudni felhívni. – Esetleg lefürödhetek? – fordulok felé és reménykedek benne, ha már itt tartott éjszakára.

- Csak ha csatlakozhatok hozzád. – húzza a száját egy perverz mosolyra, persze, mit is vártam. Reggeli kaland? Ez már régen több mint egy egyéjszakás kaland. Bevezet a szemközti fürdőbe, ami a barna színben pompázik. Zayn gyorsan leveti az egyetlen ruhaneműjét és már csak rám vár, tekintetem végigsiklik felsőtestén, majd megakadok férfiasságán és beharapom az alsó ajkam. Látva Őt teljesen anyaszült meztelen, kicsit bánom, hogy halványan emlékszem az éjjelre, vagyis semennyire, abból, ami kettőnk között volt.

- Kád, vagy fülke? – kérdezi, én pedig elkezdek gondolkodni. A kád annyira pihentető, hogy jelenleg el tudnék ott aludni. Szerencsés természet vagyok, mivel soha nem voltam még másnapos, viszont helyette rohadtul fáradt, ezért is választottam inkább a zuhanyfülkét. Zayn már bent van, és csak engem néz. Gyorsan ledobom a takarót, megfordulok és kipattintom a fekete csipkés melltartómat, majd lehúzom a csipke bugyimat, ami eléggé kínos, majd bepattanok mellé takarva a melleimet és nem engedem, hogy lenézzem. – Nocsak, milyen kis szégyenlős valaki. – neveti el magát és megnyitja a csapot. Bezárom a kabinajtót, hogy a víz ne menjen ki és inkább hátat fordítok neki.  – Ne már Is. – fordít maga felé és látva arcomat inkább magához húz. A testünk olyannyira egymásnak simulnak, hogy a víz oda nem is tud befolyni. A kellemes hőmérsékletű víz alatt Zayn-nel érdekesnek találom a helyzetemet, de annyira meleg a tökéletes az enyhén napbarnított teste, hogy nincs szívem eltolni magamtól. Miért éppen egy híresség, akinek menyasszonya van? Miért nem lehetett volna ez egy egyszerű sráccal? Bár a mai nap után úgysem fogunk találkozni, legalábbis Ő nem fog tudni rólam semmit, mivel nemsokára turnéra megy, míg én minden nap tudni fogok róla mindent.

- Perrie nem fog beállítani csak úgy? – aggodalmaskodok a semmiből. – Egyáltalán miért vagyok még mindig itt? Veled, zuhanyozom, pedig biztos csak egy egyéjszakás kalandnak szántál. – a szavak csak úgy elhagyják a számat gondolkodás nélkül, de nem bántam meg, hiszen ezek érdekelnek a legjobban.

- Nem fog jönni, az utóbbit pedig még megtartom magamnak. – mosolyog és maga felé fordít gyengéden, de egyből a mellkasának dőlök. A tusfürdőt a kezébe nyomja, majd egyenesen a hátamra keni, a testem pedig automatikusan megremeg, miközben kifújom a levegőt.  – Hagyod? – néz le rám, én pedig egy aprót bólintok.

- De semmi perverz dolog! – szólok rá mókásan és elkezdem élvezni a közös fürdést. Nevetve húzódik el és végigmér, megnyalja a felső ajkát majd egy újabb adag tusfürdőt ken a testemre. Kezei gyengéden vándorolnak a vállaimról a melleimen keresztül a hasamig. Apró puszikat ad az arcomra miközben az előbbi vonalat megismétli még párszor. Minden egyes érintésénél vagy kiráz a hideg, vagy megremegek, de ha így folytatja az nem lesz jó. Hihetetlen, hogy még csak 24 órája se ismerem, de nevetgélve, lassan már a nyálunkkal fürdünk és nem a vízzel. Lemossa rólam a habot és most rajtam a sor. A tusfürdőt egyenesen a mellkasára nyomom és utána kezdem el szétkenni a tetoválásait követve. Felfele haladok a vállai felé, majd le a köldökéig, mosolyogva fordítom meg a srácot és most a hátára is nyomok egy kis tusfürdőt, majd szétkenem azt is. Elkérem a rózsafejet és lemosom róla a sok-sok habot, és sikeresen szembeütközök a Perrie Edwards tetoválásával, ami bűntudatot csal ki belőlem.

- Az nem ő, csak hasonlít rá. – próbál megnyugtatni. – Ő soha nem olyan lány volt régebben mikor megismertem, mint ami a karomon van. Minden csak a rajongók elképzelése, felfedezték a tetoválásomon a hasonlóságot Perrie-vel és az után már vége, nem tudtam, de nem is akartam megmagyarázni. – mondja komoran és elzárja a vizet. Előttem lép ki, majd kisegít a magasított kabinból. Egy fehér törülközőt dob felém, amit ügyesen elkapok, majd elkezdem a vízcseppeket letörölni magamról. Magam köré csavarom miután jó szárazra törülköztem és kimegyek, egyenesen Zayn szobájába vonulok be és a telefonomat kezdem keresni, hogy hova is dobtam mikor utoljára megnéztem. A párnák között megtalálom és Zayn-re nézek keresve a figyelmét.

- Tudnál adni egy töltőt? Fel kéne hívnom az öcsémet. – mondom és ő a fejével az éjjeli szekrény felé bólint, ahol megtalálom a zsinórt. Csatlakoztatom hozzá a telefonomat és szerencsére nem kapcsolt ki. Gyorsan kikeresem az öcsém nevét és türelmesen várom, hogy felvegye.

- Hol a francba vagy Bell? – hallom hangján az idegességet, de nem értem, hogy miért, hiszen tudta, hogy bulizni vagyok.

- Vivian-nál aludtam. – szólalok meg nagy nehezen és próbálom a hazugságomat hihetővé tenni, bár barátnőm sem otthon kelt ma fel, így csak reménykedem.

- Miért kell hazudni? – sziszegte. – Mikor jössz haza? – kérdezi. Fogalmam sincs, hogy honnan tudja, hogy nem barátnőmnél aludtam.

- Ne vonj kérdőre Matty! Nemsokára. – mondom és ránézek Zayn-re aki most veszi fel a pólóját és sikeresen elidőzök a testén, annyira tökéletes.

- Bell! Esküszöm neked, ha egyedül mersz hagyni én, kicsinállak! – szinte már kiabál és rohadtul meglep a feltételezése, hogy szerinte én képes lennék egyedül hagyni őt.

- Nem foglak, mert az öcsém vagy! Istenem, miért feltételezel ilyeneket rólam? – kérdezem, és kicsit csalódott vagyok. Tényleg azt hiszi, hogy egyedül hagyom? Nem tenném meg soha, hisz mindig is szerettem és ezt elégszer ki is mutattam neki.

- Mert adsz rá okot! Még ma gyere haza. – a hangja csalódottságot tükröz és még csak meg sem várja, hogy elköszönjek, lecsapja a telefont. Nagyot sóhajtva dőlök hátra az ágyba és ismét eszembe jut édesanyám. 15 hónap az rengeteg idő, és nem tudom, hogy hogyan fogjuk túlvészelni ezt az időszakot ketten. Zayn teljes felszerelésbe dől le mellém az ágyba és csak a szemeivel pásztázza az arcomat. Nem akarok róla beszélni, és nem is fogom elmondani. Ez az én problémám, ő pedig csak egy kaland, mindegy milyen hosszú, de csak annyi. Mintha kitalálná gondolataimat, megsimítja az arcomat, ezzel egy időben ráz ki a hideg és a szemeibe nézve újra felfedezem azt a csillogást, ami tegnap is jelen volt a gyönyörű mogyoró barnáiba.

- Hazavinnél? – kérem, mert igazából fogalmam sincs, hogy pontosan hol is vagyok, egyáltalán még Londonba? Nem akarok hazamenni, de muszáj vagyok egyszer elbúcsúzni tőle és nem menekülhetek a felelősség elől. Szó nélkül feláll és magához veszi a telefonját, majd elhagyja a szobát. Pár másodperc múlva visszatér női ruhákkal és kérdőn nézek rá.

- Elvetemült nem vagyok, hogy a menyasszonyom ruháit adom neked. Ezek a legidősebb húgomé. Hihetetlen, de te is olyan sovány vagy, mint ő, biztosan jó rád! – rakja le az ágyra a darabokat és egy bólintással kimegy, de a telefont már a füléhez tartja. Felveszem a tegnapi alsóneműimet és kezembe veszem a világos farmer csőnadrágot és megbizonyosodom róla, hogy tényleg egy a méretünk. Felveszem a ruhadarabot, majd a fekete alapon virágmintás pulcsit is. Legalább Zayn-nek volt annyi, esze, hogy a fekete magas sarkúmhoz illő darabokat választott. Vagy csak ez volt itt szerencsémre? Mindegy alapon összekötöttem a hajamat hajgumival, levettem a telefonomat a töltőről és a táskámmal karöltve lemegyek Zayn-hez, aki még mindig telefonál, de mikor észrevesz kicsit elmosolyodik.

- Most mennem kell bébi, de majd még beszélünk… Igen, én is téged. – ezzel megszakítja a vonalat, és nem kell diplomával rendelkezni hozzá, hogy tudjam éppen Perrie-vel beszélt, bár nem volt túl őszinte az „én is téged” kijelentésénél. – Indulhatunk? – kérdezi és megfogja a kocsi kulcsot, ami a kanapé előtti üvegasztalon hevert eddig. Felveszem a kabátomat és Zayn már csak rám vár. – Sietnünk kell, ha nem akarjuk, hogy a lesifotósok lekapjanak ismételten. – mondja, én pedig megdermedek egy pillanatra, míg ő bezárja az ajtót. Gyorsan futtatom át az agyamban az előbb hallottakat és ráncolom össze a homlokomat.

- Mit mondtál? Lekaptak a fotósok? – a hangom egyre vékonyabb lesz idegességem révén. Az hiányzik még az életemből, hogy millió gyűlölködést kapjak egy egyéjszakás kaland miatt, és mindenki rajtam csámcsogjon. Nem, az kizárt!

- Nyugodj meg. – mormolja a nyakamba és egy puszit hint a kényes területre, amitől ismételten megremegek, és kicsit megugrok, mert a szőrös arca csikiz. Derekamra helyezi jobb karját és meglök egy kicsit, hogy végre elinduljak, a keze végig a derekamon pihen és közben egyre gyorsabban hagyjuk el a házat. Kinyitja előttem az Audija ajtaját és bepattanok, megkerüli hátulról az autót és ő is beül. Beindítja a motort és gyorsa elhajt a tett színhelyéről.

Sebesen szeljük London utcáit, és kínosnak nem mondható csendet a telefonja csörgése zavarja meg. Rápillantok én is a képernyőre és Louis arcát, illetve nevét jelzi a telefon, de Zayn mintha észre se venné, nyugodtan vezet tovább. Nem kérdőjelezem meg, hogy miért nem vette fel, inkább a húga pulcsiját vizslatom. Nem tudom, hogy otthon mire számíthatok, Matt kiabálására, vagy pont éppen hozzám se fog szólni? Nem érzem azt, hogy az én hibám lenne, mert ő is elment otthonról, sőt, hogyan került haza? Nagyot sóhajtva döntöm a fejemet az ablaknak és azt remélem, ha becsukom a szemem, majd újra kinyitom, akkor minden megoldódik, és nem leszünk ebben a szar helyzetben.  

Gondolkodásomat Zayn zavarja meg köhögésével.

- Perrie mit fog gondolni, ha közkívánatra kiadják a képeket? – kérdezem és csak az utat nézem? Mióta tudok ilyen szavakat, hogy közkívánat? Bár az alatt az öt év alatt, amit a középiskolámban szereztem, tudok jobbakat is.

- Nem tudom. Nem érdekel, megoldom valahogy, akármi lesz. – mondja lazán és megrántja a vállát majd a bal kezét a combomra helyezi.

- Zayn, felelős vagy a kapcsolatodért, nem veheted félvállról, különben is miért kezdtél ki velem? Hiszen Perrie gyönyörű és biztosan nagyszerű lány, ha már megkérted a kezét. – komplikálok és elképzelem, ahogyan Perrie szíve darabokra hullik, miattam. Várom a válaszát, de nem igen kapom meg, fújtatok egyet és ismét nekidöntöm a fejemet az ablaknak. Bekanyarodunk az utcánkba, az irányításommal, majd hamar le is parkol a ház elé. Most hogy kéne elköszönnünk? Mi fog történni ezek után? Soha többet nem találkozunk, és majd a dráma is eltűnik? Igen, biztosan ez lesz. Halkan elmormolok egy „szia” féleséget, és még hozzáteszem, hogy a húga cuccait postán elküldöm. Kiszállok a kocsiból, mivel még a köszönésre se méltat, hangosan becsapom az autója ajtaját és a kulcsaimat előhalászva kerülöm meg a kocsit, hogy be tudjak menni a házba.

- Szinte biztos vagyok benne, hogy az újságok rólunk fognak írni, trendek keletkeznek majd twitteren. A rajongók megdobnak utálkozó üzenetekkel, majd az interjúkban rólad fognak kérdezősködni. Sajnálom oké? Nem tehetek róla, hogy híres vagyok, úgy ahogy arról sem miszerint kibaszottul vonzónak talállak. – hirtelen csapja be maga mögött az ajtót és sebesen elindul felém. Közvetlen előttem áll már, nagy kezeit a medencecsontomra helyezi, majd a fejét lehajtva nézi azokat, így egy magasságba kerül velem. – Sajnálom, amiért nagyobb boldogságot okoztál nekem egy éjszaka alatt, mint Perrie három év alatt. – suttogja. A lehelete csikizi az arcomat, de csak elmosolyodok, hiszen annyira jó érzés. A szívem megállíthatatlanul és ellentmondást nem tűrően dobog, sőt majd kiugrik a helyéről. Ezt komolyan gondolja, vagy csak mondja? Nem tudom eldönteni, nem tudom mérlegelni a szavainak a súlyát. Egy pillanatra a levegő is belém ragad, mikor felnéz a szemeimbe és elfelejtem a létezésemet is. Teljesen megbabonáz. Mogyoróbarna íriszei a vágytól csillognak és az én barnáimat fürkészik, most megcsókol vagy nem? Esetleg ő is ezen gondolkozik?

A bejárati ajtó nagyot csapódik, de minket ez sem zavar. Zayn kiegyenesedik, de még mindig a szemeimbe néz, majd mögém és kezét előrenyújtva mutatkozik be. Háromszázhatvan fokos fordulatot veszek a tengelyem körül és megpillantom öcsémet, aki csak engem bámul, de nem köszön. Ránéz Zayn-re és a nevét elmormolva, illedelmesen kezet ráz vele, majd ismét rám pillant.

- Megmondanád, hogy mi a francért kell ezt csinálnod? – kérdezi halkan és türelmesen Matt.

- Menj be, mindjárt én is bemegyek és megbeszéljük. – fogom meg a vállát. Bár én vagyok a nővére, de sokkal kisebb vagyok nála. Nem szól semmit, de nem is mozdul el a helyéről.

- Igazán nem akarok zavarni. – mondja Zayn és egy puszit nyom a szám sarkába, majd újra kezet ráz öcsémmel és hátat fordítva ül be az autójába. Még rám mosolyog, majd elhajt, én pedig mérgesen fordulok testvérem felé, viszont a szavak nem akarják elhagyni a számat. Mérgesen trappolok be a házba és dobom le magamról a kabátot illetve a már kényelmetlen fekete magas sarkúimat. Egyenesen a nappaliba megyek, ahol váratlan vendég fogad. Beryl mosolyog rám és épp a kávéját szürcsöli, miközben a híreket nézi. Nagyot sóhajtva rakom bal kezemet a homlokomra és leülök mellé, a nagy ajtócsapódás pedig jelezi, hogy Matt bejött az udvarról. Nagyon érdekel, hogy most egyik legjobb barátnőm az öcsémmel kavar, vagy csak átjött és engem vár? De sokkal inkább Zayn-en jár az eszem, nem tudom kiverni a fejemből az arcát és az illatát, lehetetlennek tűnik.

- Miért pont egy hírességgel szűröd össze a levet? Akinek menyasszonya van! – akad ki Matt. – Az egész internet már rajtatok zsong. – az arcomat a kezeimbe temetem és próbálom feldolgozni a dolgokat. Zayn, buli, éjszaka, reggel, közös zuhany, a vallomása és Matt. Ez túl sok, főleg, hogy arra is gondolnom kell, édesanyám jelenleg még mindig nincs itt velünk és egyhamar nem is lesz. Felnézek Matt-re, aki a lábával dobolva vezeti le a feszültségét. Segélykérően barátnőmre nézek, aki most éppen a telefonját nyomkodva próbál kimaradni ebből az egész családi dologból. Idegesen pillantok a faliórára, ami tíz óra negyvenhárom percet mutat. A tekintetemet újra Matt-re vezetem, aki már egyre nyugodtabb, de érzem, hogy még haragszik, viszont Beryl-re haragszom, amiért nem áll ki mellettem, hiszen, ha ő nem lett volna, lehet nem is ismerem meg Zayn-t.

- Nem fogod irányítani az életemet, csak mert rám vagy utalva, úgy ahogyan én sem irányítom a te életedet. Ha a barátaidhoz akarsz menni, akkor menj! Persze mindennek van határa tudom, de szerintem én nem léptem túl. Melletted leszek mind a tizenöt hónapban és nem lehetsz mérges, azért mert így élem meg ezt az egészet! Zayn falszabadított és egy kicsit nem csak anyára gondoltam, ezért pedig hálás vagyok neki. – állok fel és bevonulok a konyhába. Öntök magamnak is kávét, majd visszatérek az előbbi helységbe, öcsém pedig elfoglalta a helyemet. Megforgatva a szemeimet ülök bele a fotelbe és szürcsölgetem a fekete csodát.

- Oké, akkor hívd át holnap ebédre. Szeretném megismerni a te Zayn-edet. – morogja, és a térdére támaszkodik a kezeivel. Örülök a feltevésének, és annak, hogy megért, de még én sem vagyok benne biztos miszerint látni fogom e még őt valaha is, mert még a telefonszámát se adta meg. Nem válaszolok, inkább felmegyek a szobámba és egy nagy ajtócsapódással jelzem, hogy most hagyjanak békén. Ledőlök az ágyamra és feldugom töltőre a telefonomat, majd kezembe veszem a notebook-omat, bekapcsolom és első dolgom felmenni Twitterre. Hihetetlennek tartom, hogy amíg régen én osztogattam meg valamelyik fiúról és egy csajról képeket, most éppen a több millió rajongó azt a képet posztolja, amin Zayn-nel kimegyünk a szórakozóhelyről. Elolvasok pár megjegyzést is, amik nem túl kedvesek, de volt, aki egyből a védelmemre tört. Sóhajtva rakom félre a nootebook-omat és leveszem Zayn húgának a cuccait, gondolom Waliyha-é lehet, mivel az ő alkata egyezik az enyémmel, majd felveszek egy szürke leggingst egy fehér egyszínű trikóval, a kék meleg zoknim pedig elmaradhatatlan! Szerencsére nem izzadtam bele a ruhákba, így csak összehajtogatom őket és a székemre teszem a darabokat, de az is lehet, hogy inkább kimosom.

Visszadőlök a fehér keretes ágyamra, amin egy fekete-fehér mintás pléd található, ami elrejti az alatta lévő ágyneműimet, amik feketén pompáznak és tökéletesen illenek a szürke és kék színű falkombinációmhoz.

És most mit csináljak? Attól, mert a tegnap este egy kicsit el tudta feledtetni velem a dolgokat, most már nem. Megoldást kell találnom, illetve munkát minél előbb, mert amit anya eldugott nekünk pénz nem elég sokáig, az is biztos! Matt haragszik én pedig mégis azzal vagyok leginkább elfoglalva, hogy Zayn keresni fog e még valaha, vagy így hagy az emlékekkel. A kérdésre a választ már tudom, hiszen menyasszonya van, de jó érzés volt belegondolni, hogy folytathatnánk, hisz ebben az éjszakában hihetetlen boldog voltam és úgy éreztem kitölti az életemet, az ürességet anya helyére, mert erre van szükségem! Egy emberre, aki kiteszi a második titkos felemet a barátnőim mellett. Aki megmutatja a világot az ő szemszögéből és új dolgokat mutat nekem. Ez lehetne Zayn, de nem tudok az ő fejével gondolkozni, nem tudom, hogy Ő mit tervez velünk, vagy mit nem és remélem nem én leszek, az aki sérülni fog, mert azt nehéz lenne elviselnem ebben az időben.