15. fejezet - Szélcsend

Sziasztok! Megérkezett az új rész, hurrá! Az lenne a kérésem, hogy írjátok le, hogy melyik párost szeretitek jobban? Louis-Isabell vagy Zayn-Isabell? Illetve, mit gondoltok, Is valóban terhes?

Jó olvasást.

All the fucking love.xx

EsmeeH.

2015. április 08.

Teljesen lefagyok, túl gyorsan zúdult ránk minden, és még mindig ott tartok, hogy Zayn elsétált mellettem csak úgy, Perrie pedig tud mindent van egy olyan érzésem, azért nézett így rám.

- De nem adhatod csak úgy parancsba, hogy nekünk együtt kell lennünk! – bosszankodik Louis és összefonja maga előtt a kezeit.

- Van szerződés természetesen, olvassátok el. – mondja a férfi és Louis kezébe adja a papírt, aki egyből felém nyújtja, de csak megrázom a fejemet. Előbb azt akarom megnézni, hogy milyenek lesznek az arcvonásai, ezzel is meg tudom állapítani, hogy mennyire súlyosak a leírtak. Egyre jobban kezd hányingerem lenni és nem érzem magam valami fényesül, azért megtámaszkodok Louis vállán, mintha csak megunnám a folyamatos állást.

Beleolvasok én is a szerződésbe, ami leírja, hogy két éven keresztül kapcsolatban kell állnunk, viszont nem tartozik bele semmilyen szexuális közösülés, és a csókokat, ölelkezéseket is csak a külvilágnak kell eljátszanunk. Ezzel pedig semmi baj nem lenne, ha nem érezném feszélyezve magam Zayn miatt, ötletem sincs, hogy mit szólna hozzá, ha ezt tudja. Vagy esetleg már ebbe is beavatták?

Bírom Louis-t és nagyon jól kijövünk, tudom, hogy sima ügy lesz nekünk ez az egész, na de a véleményektől félek, leginkább az öcsém és a Malik családétól, jut eszembe Trisha-t fel kell hívnom, mert megígértem neki három napja. De ezek mellett mégis a legnagyobb hibám, hogy hiszek neki, hiszek abban, amit mondott és egy év múlva már ilyenkor újra együtt leszünk, viszont ez az egész két évre szól.

- Aláírom. – mondom ki, mire Louis félve néz rám, mégis meglepett lesz.

- Nem kell ezt tenned, ha nem akarod. – suttogja, de csak csendre intem.

- Azzal a feltétellel, ha egy évre szól a szerződés. Cserébe pedig semmilyen összeget nem kérek. – mondom, mire a férfi elgondolkozik. Közgazdasági végzettségem miatt tudom, hogy ezeknek az embereknek a pénz a legfontosabb, illetve, hogy miket meg nem tesznek a saját javuk miatt. Viszont tudom, mivel támadjak egy ilyen cégnél, miket kell elővennem hozzá és egy kis jogi tudásom miatt azt is tudom, hogy mik a jogaim, például, hogy alkut kössek az kifejezetten megengedett.

- Rendben. – mondja és a tollával először az ő példányát majd a mi másolatunkat írja át. Aláírom a papírt és már csak Louis-ra várunk.

- Még egyszer megkérdezem. Biztos vagy benne? – simítja meg az egyik karomat a vállamtól egészen a kézfejemig, majd azt megfogja.

- Teljesen biztos. Amúgy is együtt lógunk, most nem tragédia, ha az egész világ tud a kamu kapcsolatunkról. Nem lesz baj. – mondom mosolyogva és megvárom, míg aláírja.

Nagyot sóhajtva hagyjuk el az épületet és ülünk be az autóba, kivételesen vezethetek én, ami hatalmas örömöt szerez nekem, főleg, hogy a friss levegőre lépve már jobban is érzem magam.

- Is, tudom, hogy nem érezted jól magad, és ez nem az első alkalom. Szeretném, ha elmennél orvoshoz. – mondja, miközben az arcomat vizsgálja, de én nem nézek rá.

- Nincs szükség orvosra, jól vagyok. – mondom és elkezdem dúdolgatni Katy Perry számát, a Firework-öt. – Viszont nem baj, ha most egyenesen hozzám megyünk? – kérdezem tőle és ekkor már rá is pillantok. Mosolyog egyet, így a következő utcában be is fordulok és a tizenhármas szám előtt meg is állok. Az ismerős kerítés mosolygásra késztet, hisz eszembe jut rengeteg dolog, hogy nem egyszer kellett átmásznom rajta, de az volt a kedvencem, hogy végül ki is derült, hogy nem volt bezárva a kapu. Leállítom a motort, kihúzom, a kulcsot a helyéről majd a táskámat megfogva szállok ki a kocsiból. Louis is kiszállt, de nem csukta be az ajtót, ezért felhúzott szemöldökkel figyelek rá.

- Szerintem lesz elég bajod a magyarázkodással, nem akarom megnehezíteni a dolgodat. – mosolyog és mellém sétál. – Hívj, ha jöjjek érted. – mondja és egy puszit ad a fejemre miközben kiveszi a kulcsot a kezemből. Bólintok egyet és arrébb állok, hogy elhajthasson, és mikor már nem látom, akkor a kapu felé fordulok és egy nagy sóhajjal lenyomom a kilincset.

Az ajtó elé érve már kevésbé gondolom azt, hogy ez egy jó ötlet, de ideje volt már hazajönnöm, hisz Matt-tel sem beszéltem már hetek óta, a lányokról pedig ne is beszéljünk. Szörnyen elhanyagoltam London-ból mindent, ami fontos volt számomra, és még most is az. Lenyomom a kilincset és hangos nevetgélés fogad, egyből felismerem öcsém és egyik legjobb barátnőm hangját. Örülök neki, hogy még együtt vannak, és ilyen boldoggá teszik egymást, mind a ketten megérdemlik ezt az életet. Halkan közlekedek és veszem le a felesleges ruhadarabjaimat, majd a kezemet piszkálva lépek be a nappaliba. Hirtelen halkulnak el, ezért felnézek rájuk, és azt látom a szemükbe, amire gondoltam: csalódottság, meglepődöttség, szeretet, de a megbántottság is meglapul. Egy nagyot sóhajtok, de egy szó nem jön ki a torkomon, ami pedig a rosszabb, hogy Matt illata nagyon is megcsapott, így kicsit hányingerem lett.

- Is.. – szólal fel először Beryl és csak meredten néz rám, gondolom nem volt erre felkészülve, bár ő soha nem is volt olyan, csak mondta, amit jónak látott, és ami eszébe jutott.

- Én megmondtam. – morog Matt, mire barátnőm fejen csapja egy kicsit, de csak sóhajtok. Tényleg megmondta és én nem hittem neki. Most már én is érzem, hogy milyen érzés ez a tipikus „én megmondtam” dolog.

- Igaza van. – rázom meg a fejemet és leülök a fotelbe majd onnan nézem őket.

- De azért jól vagy? – kérdezi Matty és kényelembe helyezi magát velem szemben. Egy apró mosollyal bólintok.

- Én komolyan kicsinálom a kis sztárocskádat. – puffog Ber és a kezeit a mellei alatt összezárja.

- Nem kell. – rázom meg a fejemet. – Viszont van még valami. – nem hiszem el, hogy tényleg így állítok be eléjük. Érdeklődve és csendben várják, hogy végre folytassam. – Azt akarják ott fent az irányítók, hogy egy évig Louis barátnője legyek.

- Ó, mondd, hogy nem írtad alá. – morogja Ber, de Matt már válaszol is.

- Hogyne írta volna alá. Ennyire nem ismered a legjobb barátnődet? – nevet fel az öcsém én pedig csak egy bólintással megerősítem.

- Ne haragudjatok, hogy nem kerestelek titeket, csakúgy teltek a napok és tudom, hogy ez nem kifogás. Csak sajnálom. – mondom lehajtott fejjel és konkrétan ebbe a kis beszédbe is elfáradtam.

- Tudod, hogy szarul esett nekünk, de sosem tudnánk igazán haragudni rád. – mondja mosolyogva Beryl majd súg valamit az öcsém fülébe, aki rábólint a dologra. – Mit szólnál, ha csak ketten elmennénk és átbeszélnénk a dolgokat. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz és ez után pedig az öcsédnek is elmondhatod, mert megkapod az első kioktatást addigra már. – kacéran néz rám, mire egy nagy mosoly terül szét az arcomon. Hát hogy ne lennék benne ebben? Egy bólintással jelzem, hogy benne vagyok és türelmesen várok, amíg Ber elmegy átöltözni.

- Ide cuccolt ez az idióta? – kérdezem nevetve és átülök az öcsém mellé.

- Mondhatjuk úgy is. Sokat vagyunk egymásnál… - zárja le ennyivel.

- Anyáról van valami hír? – kérdezem érdeklődve. Egy nagyot sóhajt és a jobb kezével megigazítja a haját.

- Jövő héten lesz a tárgyalása, ahol kiderül, hogy szabad lábon engedik-e vagy sem. – egy nagy sóhajtás hagyja el a száját, nekem pedig „o” formát vesz fel. Szabad lábon engedik? Hogy történhetett ez?

- Megmagyaráznád? – húzom össze a szemöldökeimet, de ezt a mesedélutánt drága barátnőm zavarja meg.

- Majd este. – mosolyog és egy puszit ad. – Örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál. – mondja nekem mire fülig ér a mosolyom. Gyorsan felpattanok és felöltözök, majd a táskámat fogva szaladok Ber után. A gyaloglás mellett döntöttünk, bár elkezdett azzal poénkodni, hogy mi lesz, ha elkapnak minket rajongók, de megnyugtattam őt, mert engem nem nagyon ismernek. Betérünk egy Costa Caffee-ba, ahol csak egy kapucsínót kérek meg egy epres sajttortát, míg Beryl valami latte mellett dönt. Leülünk a helyünkre, ahol mindig is el tudtunk beszélgetni órákat.

- Mesélj. – mosolyog rám barátnőm.

- Igazából már mindent elmondtam nagyjából, viszont van egy dolog, ami aggaszt. – elkezdem kavargatni a kapucsínómat és próbálom normálisan megfogalmazni, amit gondolok.

- Minden rendben van oké? Csak nyugi. – fogja meg a kezemet és türelmesen vár. Egy nagyot sóhajtok, olyan drámaian és kicsit megrázom a fejemet, még én sem hiszem el magamnak, nem hogy Beryl komolyan vegye.

- Sophia Smith-szel nagyon jóban lettem az idők alatt, és átjött ma reggel ő is, és rosszul lettem, mert Niall csomó fűszeres kaját hozott és azt feltételezte, hogy terhes vagyok. Persze nem tudom, mert nem hiszem, de mégis olyan furcsa, hisz jelentkeznek az úgymond tünetek… - a egyre jobban halkabban beszélek utána pedig csak barátnőm reakcióját vizslatom. Először csak üveges tekintettel néz rám.

- Keresztanya leszek. – mondja halkan, majd nagy mosoly terül szét az arcán és ismét megismétli, csak boldogabban. Miért örül? Még nem is biztos, és ki mondta neki, hogy ő lesz a keresztanya?

- Ber, figyelsz te rám? Ez nem jó dolog, mert ha terhes vagyok, akkor csak egyetlen ember lehet az apja és ő most épp lázad az élet ellen is. – nézek rá komoran. – Meg különben is, eddig azt hajtogattátok Vivian-nal, hogy egy gyerek mennyi gond és, hogy minél később szeretnétek, na, most már én is így gondolom, annyit mondogattátok! És ha tényleg terhes vagyok, akkor annak a szerencsétlen gyereknek nem lesz normális élete, mert Zayn az apja, aki két héttel ezelőtt hagyott el! – észre se veszem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel a nagy kiborulásom közben.

- Mindig is tudtuk, hogy te leszel az első, akinek gyereke lesz. Is, már tizenöt évesen is arról áradoztál, hogy majd ha fiad lesz, vagy ha lányod, akkor milyen jó lesz, és alig várod. Remek anya leszel, ha tényleg terhes vagy, én pedig remek keresztanya. – úgy viselkedik, mintha azt jelentettem volna be, hogy megnyerte a lottót.  – Oké, akkor megisszuk az italainkat, aztán veszünk egy terhességi tesztet, és ha pozitív, akkor elmondod Zayn-nek.

- De én hivatalosan most Louis-val járok. – mondom kétségbeesetten és belekortyolok a koffeinbe. Csöndben fogyasztjuk el az italainkat, majd elhagyjuk az épületet és a központi gyógyszertárba megyünk. A szívem erősen dobog, mikor én következek, hisz ez olyan, mint egy álom, de jelenleg rossz értelemben.

- Mit adhatok? – kérdezi mosolyogva a kedves középkorú nő.

- Én… egy terhességi tesztet kérek. – bizonytalan vagyok abban, hogy komolyan meghallotta e mit is kérek, de mivel egy bíztató mosoly keretében kezd el kutakodni, ezért nem aggódok azon, hogy nem értett meg engem. Lerakja elém a dobozt, míg csak szemezek vele, egy kis idő után jövök, rá, hogy ki kell fizetnem. Elmotyogok egy köszönést és nagyot sóhajtva lépek ki a boltból.

- Nyugodj már meg. Szépen hazasétálunk és megcsinálod. Felhívjam Louis-t neked? – kérdezi, de csak megrázom a fejemet. Még csak az hiányozna.

- Ez kettőnk közt marad. – mondom neki fenyegetőzően, bár nem sikerült megfélemlítenem.

- És, ha pozitív? – kérdezi a nagy barna szemeivel.

- Akkor is! – mordulok rá és csak behunyom kicsit a szemeimet, de mivel egy elég forgalmas utcában gyalogolunk, ezért kénytelen vagyok újra kinyitni az érzékszervemet.

- El akarod vetetni, ha tényleg létezik? – kérdezi halkan és szomorúan. Remélem, hogy ez az utolsó kérdése ezzel kapcsolatban, de ez egy nagyon jó kérdés. Meg akarom ölni a gyerekemet? Már ha van… Képes lennék rá?

Hazaérkezünk, és előtte megkértem Ber-t, hogy még az öcsémnek meg se említse, még véletlen sem. Tudom, mit szólna hozzá, főleg, hogy most is ki fog kérdezni a lelki állapotomról. Viszont most más miatt aggódok, hisz egy váratlan vendég is jelen van, és a cipőjét nem ismerem fel. Levetkőzünk Ber-rel, aki egyből a hasamat kezdi el nézni, de csak felnevetek, hisz még semmi nem látszik, de aranyos, hogy ennyire örülne neki.

- Matty!! – rohan be visítva Ber és az öcsém nyakába ugrik, ekkor nézek bele az ismerős kék szemekbe. A szám tátva marad, hisz nagyon régen nem láttam, most pedig fogalmam sincs arról, hogy mit tegyek.

- David… Mit keresel itt? – kérdezem döbbenten, ő pedig csak mosolyog és megölel.

- Hallottam, hogy nem vagy igazán jól, és én megígértem anno, hogy mindig melletted leszek, ha kell. Tehát itt vagyok. – mosolyog. Még mindig ugyan azt a parfümöt használja, de már nem bizsergek tőle, és nem érzem ugyan azt, viszont ez az édes illat nagyon is megüti az orromat, úgyhogy kénytelen vagyok elszaladni a mosdóba. Letérdelek a vécécsésze mellé és oda ürítem ki a kávémat és a sütimet. Utálom, mikor hányok, mert akkor sírok is, és borzasztó érzés, viszont egyre biztosabb vagyok ebben a terhesség dologban.

- Is, itt a teszt. A szobádban leszek, a srácokat lefoglaltam kis munkával. – egy tesztet csúsztat be az ajtó alatt, de csak szemezek vele. Hogy történhetett meg mindez? Alapból a felvetés hihetetlen, hisz mindig védekeztünk.

Gondosan elolvasom a leírást és az utasításokat követve cselekszem. A gyomrom remeg az egésztől, azt írja a doboz, hogy 3-5 percen belül látszódni fog a csík, esetleg csíkok. Két csík esetén pozitív a teszt, és ha azt mutatja, akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Visszarakom a kis kupakot rá és magammal viszem a szobámba.

- Na?? – kérdezi csillogó szemekkel barátnőm.

- Csak pár perc múlva fogjuk megtudni… - mondom halkan és lerakom az ágyamra

- Is, csak annyit szeretnék… - jön be David, de egyből megáll, mikor látja, hogy mind a ketten Beryl-lel megfeszülünk.

- Lemegyek. – mosolygok rá és megvárom, míg elmegy. – Te nem nézed meg nélkülem!! – nézek szigorúan barátnőmre és a párnáim alá dugom a tesztet.

- Na légyszi! Nem mondom el, ígérem!! – néz rám azzal a kölyökkutya szemekkel, de ez engem nem tud meghatni.

- Nem. – mondom keményen és már el is hagyom a szobámat. Lepattogok a lépcsőn, és egyenesen David-be ütközök. – Figyelj, hálás vagyok, amiért eljöttél miattam Manchester-ből, de már jól vagyok. Nem szeretném, ha aggódnál és segíteni sem tudsz, abban, most csak a családom tud. – mondom nyersen, bár egy mosolyt erőltetek az arcomra.

- A családod mi? Isabell, a családod konkrétan részekben van. – mondja ki, mire kitágult szemekkel nézek rá. – Mármint, nem úgy értettem, ne haragudj. Csak tudod, hogy mindig érdekelt, hogy jól vagy-e és most is bármit megtennék.

- Akkor most menj el… - suttogom és az ajtó felé bökök. Tényleg jól esik, hogy gondolt rám, és betartja az ígéretét, de ez most nem úgy sült el, ahogyan szerintem tervezte. Előveszem a mobilomat és írok egy üzenetet Louis-nak, hogy hozzon pár cuccot nekem, mert ma szeretnék itthon maradni, sőt ő is maradhat, ha szeretne.

Negyed óra múlva megérkezik, én pedig csak akkor fogom megnézni a tesztet, ha ő nincs bent a szobámban. Addig csak kibírom valahogy.

- Matt, ő Louis. Louis, ő Matt az öcsém és a barátnője Beryl, aki egyébként az én egyik legjobb barátnőm. – kezet ráznak, majd Ber-nek két puszit ad aztán felém fordul.

- Minden rendben? Ettél ma valamit? – kérdezi, miközben az arcomat a kezei közé fogja. Persze, ettem, csak éppenséggel kihánytam mindent.

- Nem sokat. – vallom be és megpróbálok lefelé nézni kevés sikerrel.

- Tudtam, hogy nem kéne rád bíznom ezt az egészet. Viszont pont ezért, jöttem Niall-től, aki küldött neked szendvicseket. Van párizsis, rántott húsos és grillezett. Milyet kérsz? – kérdezi, de fel se fogom amit mond.

- Legyen a grillezett. – húzom össze a szemöldökeimet és elfogadom tőle. Megkínálja a többieket is, és meglepő módon mindkét idióta rántott húsosat kért, túlságosan is összeillenek.

Leülünk a kanapéra és a srácok elkezdenek beszélgetni, míg én csendesen falatozom és Beryl-lel kommunikálunk csak az arckifejezéseinkkel.

- Figyelj Is… Ma találkoztam Zayn-nel és küldött neked pár dolgot. Nem akartam odaadni rohadtul nem, de tudom, hogy fontos és azért haragudnál, ha nem tenném meg. – mondja Louis és kimegy az előszobába majd egy nagy dobozzal tér vissza. Érdeklődve nézem a dobozt, majd Louis-t, aztán az öcséméket. Az ölembe rakom a dobozt és kinyitom a tetejét. Egy boríték található benne, alatta pedig egy vörös textil darab. Arrébb rakom az üzenetet, majd máskor elolvasom, ha teljesen egyedül lehetek. Kiveszem a vörös anyagot, ami pontosan ugyan úgy néz ki, mint az a vörös ruhám, amit ő az első találkozásunkon széttépet, alatta pedig még pár ugyan olyan ruhadarab, amit megemlítettem neki, hogy mennyire szerettem, de megsemmisítette. Felnevetek, de könnyeket csal a szemembe, hisz odafigyelt ezekre és tudta, hogy mennyire szerettem őket, majd beszerezte. De őt jobban szeretem, ő miért nincs a dobozban?

- „Sajnálom, hogy széttéptem ezeket, de remélem, ezzel kiengesztelhetlek, és nem fogsz többé haragudni a vörös ruha miatt. Remélem, még látlak abban a dögös ruhában. xx Z.” – olvassa fel Matt és még ő is elmosolyodik rajta, de hát felejthetetlenek a tettei, ezért újra megfeszült állkapoccsal méreget engem.

- A levelet majd máskor olvasom el. – szipogom és beletörlöm a könnyeimet a pulcsim ujjába.

- Csinálok neked egy kakaót, rendben? – kérdezi mosolyogva Louis. Bólintok egyet, ad egy puszit az arcomra utána pedig eltűnik a konyhába.

- Segítek neki, mert nem ismeri a terepet. – nevet fel Matt és utána megy. Beryl-re nézek, majd bólintok egyet, így egyszerre állunk fel. A dobozzal együtt lépek be a szobámba, és a kezembe lévő tárgyat egyből lerakom az asztalomra. Előveszem a párna alól a tesztet és egy nagy sóhajtással nézek Beryl-re, majd a tesztre. Nagyon félek, és izgulok is egyben, még fejjel lefelé tartom, hogy drámaira csináljam, bár akaratomon kívül teszem. Végül összeszedem magam és megfordítom a kis tárgyat, ami mostantól a jövőmet nagyban megváltoztathatja.